Bori notesz – mi az?
Ha ide keveredtél, valószínűleg van némi fogalmad arról, hogy a Bori notesz nem Kovács Borbála személyes igényei és tapasztalatai alapján összeállított praktikus és elegáns határidőnapló – ahogy a Chat GPT először tippelte. (Igen, kipróbáltam és jót derültem rajta. Kérlek, te se fogadd el kritika nélkül, amit egy AI ajánl!)
A Bori notesz Radnóti Miklós utolsó, munkaszolgálat, illetve az azt követő erőltetett menet alatt írt verseit tartalmazza. Ebben a cikkben információkat gyűjtöttem össze erről a mélyen megindító gyűjteményről, melyben a költő szó szerint a síron túlról szól hozzánk. Ha szeretnéd letölteni az MTA által digitalizált, befényképezett változatát, itt találod meg letölthető pdf formátumban:
Pár szó a költőről
Radnóti Miklós, a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője, a holokauszt áldozata lett 1944. november 4. vagy november 9-én. 1909. május 5-én született Budapesten. Rendkívül művelt volt, mely verseiben is tükröződött.
Beszélt és olvasott az anyanyelvén (magyar) kívül németül, franciául és latinul, a Szegedi Tudományegyetemen magyar-francia szakon végzett, ugyanitt doktori címet is szerzett, és egy ideig a párizsi Sorbonne-on is tanult. Saját versein kívül műfordításokat is írt franciáról és németről.
Zsidó származása miatt a második világháború idején munkaszolgálatra hívták be, ahol embertelen körülmények között kellett dolgoznia. 1944-ben a szerbiai Bor melletti munkatáborba került, ahonnan erőltetett menetben hurcolták tovább. Ekkor írta a Bori notesz néven fennmaradt jegyzetfüzetébe utolsó verseit.
A történelem tanúja – a lélek tükre
Miért olyan különleges és értékes ez a gyűjtemény? Mert a Bori notesz nemcsak egy költő gondolatait mutatja meg egy átlagos hétfő délutánról vagy csütörtök estéről. Élesen vetíti elénk a munkatábor valóságát, az ott lakók érzéseit, miközben hiteles történelmi dokumentumként kirajzolja az eseményeket, helyszíneket, időpontokat. Egyaránt fontos a történésznek, az irodalmárnak és akár a pszichológusnak is.
Üzenet a jövőnek
Egy kérés 5 nyelven, hogy halála esetén juttassák el az otthoniakhoz – így kezdődik ez az egyszerű, szerb iskolás füzet, melyhez nem tudni, hogyan jutott hozzá, hiszen számukra tilos volt az érintkezés a helyiekkel. Megrendítő tisztánlátásról tanúskodik, hogy az életről írva már a legelső pillanatban készen áll a halálra.
Ugyanezt a józanságot látjuk akkor is, mikor első öt versét (Hetedik és Nyolcadik ecloga, Levél a hitveshez, A la recherche, Erőltetett menet) lemásolva átadja Szalai Sándornak, hogy így nagyobb esélye legyen a művek fennmaradásának. Ez bölcs előrelátásnak bizonyult. Barátját a bori tábor kiürítésekor másik csoportba sorolták, s őket közvetlen az indulás napján jugoszláv partizánok felszabadították. Később Temesváron a Déli Hírlapban még a költő halála előtt, október 30-án meg is jelentetett az öt vers közül kettőt, az Á la recherche-t és a Hetedik eclogát (ez utóbbit Alvó tábor címmel).
Bár végül maga a notesz is előkerült, az öt előre küldött versnek az a kegyetlen tény adott rendkívüli jelentőséget, hogy a füzet közel két évet töltött egy tömegsírban, így több helyen is olvashatatlanná vált benne az írás. A teljes szöveget ezeknél a verseknél így tudták rekonstruálni. A maradék öt vers egyetlen forrása a Bori notesz lett.
A Bori notesz versei
A noteszben tíz vers olvasható, némelyik több változatban is, a következő sorrendben:
- Hetedik ecloga. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben. 1944. június (feltételezett helyszín és időpont, a Bori noteszben a keltezése olvashatatlan, a Szalai Sándornak átadott másolaton ehhez nem szerepel keltezés.)
- Nyolcadik ecloga. Lager Heidenau, 1944. július.
- Levél a hitveshez. Lager Heidenauban, 1944. augusztus.
- Gyökér. Lager Heidenau,1944. augusztus 8.
- A la recherche. Lager Heidenau, 1944. augusztus 17.
- Nyolcadik ecloga. Lager Heidenau, 1944. augusztus 23.
- Razglednica, 1944. augusztus 30. A hegyek közt – úton a bori központi tábor felé.
- Erőltetett menet. Bor. 1944. szept. 15.
- Razglednica (2) Cservenka, 1944. okt. 6.
- Razglednica (3) Mohács, 1944. okt. 24.
- Razglednica (4) Szentkirályszabadja, 1944. okt. 31. (Ezt nem a füzetbe írta, hanem egy csukamájolaj-konzerv papírjának hátoldalára, úgy tette be a noteszbe később.)
A notesz megtalálása
Radnóti Miklóst Szentkirályszabadján még látták, a falu emlékezete szerint egy helyi gazdálkodó házimunkásként magához vette, hogy az ott töltött néhány nap alatt jobb ellátást kapjon. Ezt követően azonban nehezen rekonstruálhatók az események. Alig akad szemtanú, és akik esetleg látták a menetet, amelyben Radnóti haladt, különféle okokból nem bizonyultak használható forrásnak. A költőt és 21 társát 1944. november 4-én vagy 9-én Abdánál egy tömegsírba lőtték. A magyar keretlegények nem tudták, kit lőnek fejbe, a gyilkosok kilétére pedig sosem derült fény.
A holttestek exhumálásakor, 1946 június 19-én találták meg a költő maradványait, melyet ruházata és a zsebében talált notesz alapján azonosítottak. A füzet akkorra már elázott és megsérült, de a benne lévő versek többségében olvashatóak maradtak. A második öt vers, mely csak a Bori noteszben szerepel, teljes mértékben olvashatóan megmaradt.
A noteszt a költő többi személyes tárgyával együtt augusztus 12-én vette át özvegye, Gyarmati Fanni Győrben, Lustig Ignác kereskedő rőfös üzletében.
Az eltűnt idő nyomában
A Bori notesz egy ember mementója az embertelenségben. Egy emberé, aki mert és tudott a végsőkig költő maradni, aki megengedte, hogy lássuk vágyait, reményeit, félelmeit és reménytelenségét. Aki verseinek halála adott más távlatot.
„Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,
(A la recherche)
mert ami volt, annak más távlatot ad a halál már. –
Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában
és beleisznak majd poharunkba, kik eltemetetlen,
távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.”