Az utolsó túranap csak fél napig tartott. A verset és a zsoltárt az abdai emlékműnél olvastuk el, utána Nógrádi Gergely főkántor mondott gyászimát Radnóti Miklósért és a holokauszt ott meggyilkolt áldozataiért.Velünk emlékezett Szabó Zsolt, Abda polgármestere is. NEGYEDIK ECLOGA KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban…Ó, tudtam, tudtam én!Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!tompán csap rám … Olvass tovább
Az utolsó közös reggel Emlékeztek az érzésre a gyerekkori táborozásokból, mikor lélekben egyszerre vagytok „még itt” és „már otthon”? Sajnáljátok, hogy vége lesz, mégis örültök, mert tele vagytok élményekkel, amit el akartok mesélni otthon, de mennyire fog hiányozni ez a szabadság, a barátok… Megvan az érzés? Hasonló volt, mikor felvirradt a túra utolsó reggele. Gondosan … Olvass tovább
Hétfőn ismét úgy adódott, hogy este olvastuk el a verset és a zsoltárt. Nehéz délután volt, így alakult. A kérdés, mely a felolvasottak nyomán szívünkben visszhangzott ugyanaz, amit életünk során talán leggyakrabban teszünk fel: Miért?! HETEDIK ECLOGA Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vadtölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintetés … Olvass tovább
Fő a biztonság! Hétfőre rövid távot terveztem, mert amikor eredetileg összeállítottam a programot, erre a napra Győrben egy emlékestet is gondoltam szervezni. Az Örökkévaló bölcsebb volt nálam – nem is tudom, hogy tudtuk volna megcsinálni ez után a bő hétnyi menetelés után. Szóval, a tervezett program nem jött össze, de emiatt már nem akartam az … Olvass tovább
Vasárnap úgy adódott, hogy csak este olvastuk el az aznapi verset és zsoltárt. Mintha már a tervezésnél tudtam volna: az este szépségeiről szóltak, épp jól passzoltak az aktuális helyzethez. Álomi táj Clemens Brentano emlékének Ha az éjszaka korma lecsöppen,ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:fonogatja fölöttem a mélyvízi csöndbencsillagkoszorúit az éj. Ha a hold feje vérzik … Olvass tovább
Szállásaink Őszintén szólva ez alatt a kilenc nap alatt több oknál fogva is fontos volt számunkra, hogy a szálláshelyeink a lehető legegyszerűbbek legyenek. Egyrészt, mert a mai világban nem igazán engedheti meg magának az átlagember a felesleges költségeket. Másrészt, mert nem akartunk visszaélni az önkormányzatok nagylelkű támogatásával– nem baráti nyaralásra kaptuk, hanem emléktúrára. Harmadrészt, mert … Olvass tovább
A szombati vers és a hetiszakasz egy részlete egy kérdést indított el bennünk: „Miért?”. Ez a kérdés később is felbukkant bennünk a nap során. SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,mint alma magházában a négerbarna mag,és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha … Olvass tovább
Egy álmos szombat délelőtt Felvirradt a szombat, a túra hatodik napja, a pihenőnapunk. A reggel, amikor nem az óra szavára keltünk, csak úgy… valamikor. Amolyan nyugis, lézengős nap. Aki tehette, reggeli után lebaktatott a boltba, hogy legyen mit ebédelnünk, vacsoráznunk. Épp jól jött ki a lépés, hogy a bevásárlás végére megérkezett Frici, Gergő barátja, aki … Olvass tovább
Pénteken az idő múlásáról és a gyermekeinkről olvastunk előbb Radnóti egy versét, majd a 127. Zsoltárt. Mint észrevétlenül Mint észrevétlenül álomba hull az ember,úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkels apányi lett körötte már egyre több barát. Apa és kisfia most együtt látogatják,s a kisfiú lesz lassan, ki … Olvass tovább
Hármasban Visszaolvasva mindazt, amit eddig írtam nektek, rájöttem, hogy valami kimaradt: egy szóval sem említettem azt az örökös heccelést Józsi és Gergő között, ami már Veszprémből elindulva végigkísérte a napjainkat. Reggeltől estig bármi történt, másodpercek alatt fordult poénba. „Te, figyelj csak, Gergő!” Már tudtuk, hogy a következő kérdést nem teszi zsebre a címzett – ahogy … Olvass tovább
