Csak egy apró döntés…
Na, ez volt az a nap, mikor csak bő 14 km-t kellett (volna) mennünk. Az márpedig csupán egy kellemes séta – alig 6 kutyasétáltatás! Reggeli közben (csak úgy egy fa alatt, Zircen) adta magát az újabb ötlet: keressünk alternatív útvonalat, ne nyeljük a füstöt az út mentén. Letöltöttem hát egy (két) túraútvonal-tervező applikációt, és immár mindenre felkészülve elindultunk. Egy gyors fénykép túrabotastul-mindenestül az apátság előtt, és irány Surány… helyett Bakonyoszlop.
Reggel volt még, jól haladtunk, az árnyas erdő és a friss levegő kárpótolt azért a néhány kilométernyi többletért, amit az új térkép jelzett, és a szúnyograj is csak akkor élénkült fel, mikor patakmeder mellett vitt az utunk. Hiába, ez az ő birodalmuk, ahol igen lelkesen fogadnak minden látogatót!
…és a következménye
Szaporáztuk kissé a lépteinket – egész, amíg fel nem tűnt, hogy elvétettem egy letérőt. A fiúk türelmesen megfordultak (milyen jó, hogy nincs fölöttünk gondolat-buborék, mint a képregényekben!), de valahogy csak nem lett meg az az ösvény… Pedig a térkép mutatta! Végül a patakon átgázolva egy pici vasúti híd alatt átbújva rátaláltunk a derékig érő csalánoson keresztül vezető utacskára, amit pusztán a fákra festett jelzések mutattak. Remélve, hogy később változik a helyzet, keresztülvágtunk a „susnyáson”. Változott is! A derékmagas csalán az erdőből egy nyiladékba kilépve vállmagasságú „dzsindzsásba” fordult – csalán, tüskés szeder, szúrós galagonya… volt ott minden!
Igen, visszafordultunk. Át újra a csalánoson, a patakon, a híd alatt, keresztül a szúnyograjokon, és úgy döntöttünk, nem fordulunk vissza az eredeti útvonalhoz az országút mellett, inkább továbbmegyünk és megpróbáljuk a következő letérőt.
Megpróbáltuk. Nem működött. A sínek túloldalán ugyanolyan csalánost találtam, mint korábban – le is fényképeztem a fiúknak, akik az ösvényen várták a „felderítőt”, de mégsem derültek fel… (ha-ha, felderítés, ha-ha… gyorsan abbahagyom, mielőtt valaki rám szól).
Jó úton
Végül találtunk két másik alternatív útvonalat, hogy ne kelljen visszafordulni, mert az már nagy kerülő lett volna. Gondoltuk, valamelyik csak működni fog. A békés erdei ösvényen egy alkalmas helyen megettük aznapi könnyű ebédünket (a meleg miatt nem voltunk nagyon éhesek), s egy kisebb pihenő után újra útra keltünk.
Egész sokáig szépen haladtunk, s a koradélutáni pihenőhelyünkön elolvastuk az aznapi verset, és a Koheletből (Prédikátor könyve) kiválasztott szakaszt az élet apró szépségeiről és hiábavalóságáról. A mai másik bejegyzésben ti is elolvashatjátok.
Innen kisebb-nagyobb kitérőkkel érkeztünk Csesznekre, ahol nagy örömünkre kutat is találtunk. Nem tudom, mit gondolhattak rólunk a járókelők, mikor, mint a sivatagi vándorok örültünk meg a víznek, majd ahányan voltunk, annyi felé hevertünk el a fa alatti friss pázsiton.
Vacsora
Ekkor, olyan fél öt tájban hívott fel Bakonyoszlop polgármestere érdeklődve várható érkezésünk felől, merthogy a szállást és a vacsorát aznap az önkormányzat bőkezű gondoskodása biztosította. Meg is örült, mikor rájött, hogy Cseszneken vagyunk, mondván, akkor ne menjünk sehova, úgyis onnan hozatná a vacsorát, inkább menjünk be ott az étterembe. Így történt, hogy saját hitünk, vallásunk lehetőségein belül különlegesen finom vacsorát költöttünk el meglehetősen korán (bocs, fiúk, így sikerült!) a festői cseszneki vár alatt. A vacsora után még várt ránk néhány kilométernyi út a szállásig, de az már csak egy könnyed „levezető gyakorlat” volt.
Egy református lelkész, egy zsidó kántor és egy görög-katolikus kántor bemegy a kocsmába…
…és ez nem vicc! Bakonyoszlopon egy régóta üzemen kívüli bárban kaptunk szállást. Volt vizesblokk, lerakhattuk a matracot/polifoamot, bebújhattunk a hálózsákba, és hamarosan mind mélyen aludtunk. Annál is inkább, mert másnap fél hatkor ébresztő volt, hogy a nagy meleg előtt útnak indulhassunk.
Hogy mennyit mentünk aznap összesen? Nos, a tervezett 14,6 km-t a szűk felével fejeltük meg, összesen 21,39 km-t gyalogoltunk szerdán.